Komodói varánusz.

(sárkány gyík)

A komodói sárkány, komodói óriásgyík vagy komodói varánusz (Varanus komodoensis) a pikkelyes hüllők rendjének (Squamata), gyíkok alrendjébe (Sauria) tartozó varánuszfélék családjának (Varanidae) egyik és legismertebb faja.

A világ legnagyobb gyíkjának testhossza átlagosan 2-3 méter, testtömege 70 kg. Egy példája az izolált gigantizmusnak. A szigeten nincs más húsevő állat, amely evolúciós versenyhelyzetet teremthetne.

A párzási időszaka májustól augusztusig tart, és a tojásrakásra szeptemberben kerül sor. Húsz tojást rak, sokszor elhagyott ásótyúkfészkekbe, amelyek hét hónap után kelnek ki.

A komodói varánusz a ma ismert legnagyobb termetű gyíkféle, ennek ellenére a legkésőbb felfedezett varánuszfaj: 1911-ben egy pilóta, kis repülőgépe meghibásodása miatt, kénytelen volt a Komodo-sziget közelében a tengerre leszállni. Ő volt az első európai, aki látta a hatalmas gyíkot., és amikor szerencsés hazatérése után beszámolt élményéről, eleinte nem hittek neki. 1912-ben írták le először az európai zoológusok, a bennszülöttek már régóta ismerték ezeket a "szárazföldi krokodilokat.

Evolúciója:

Egykor azt gondolták, hogy Komodó a kontinenshez tartozott, és amikor levált a kontinensről, elszigetelten fejlődött tovább a faj. A 2009-es felfedezések szerint a sárkány Ausztráliából származik. Itt találták egy olyan állat maradványait, amely hozzá hasonló, de nagyobb méretű. Ez a Megalania nem. Az Ausztrália és Flores közötti Timor-szigeten olyan leletek kerültek elő, amelyek nagyobb méretűek, mint a komodói sárkány és kisebbek, mint a Megalania.

Elterjedése:

A komodói sárkány az Indonéz-szigetvilág lakója. Csak pár kisebb szigeten él ez a hüllő, így a Kis-Szunda-szigeteken (Komodo-, Rintja-, Padar-szigeteken) a Komodo-szigetek Nemzeti Parkban és a Flores-sziget nyugati részén.

Megjelenése:

A komodói varánusz – mint azt már említettük – a legnagyobb termetű gyíkfaj. Hosszúsága eléri a 2,5–3 m-t is, testtömege pedig a 100 kg-ot. Teste erőteljes, hosszan megnyúlt, koponyája hosszúkás, erőteljes állkapoccsal. Lábai kissé emelik testét a föld fölé, így igazán gyors futásra nem képes. A lábujjak karmokban végződnek. Pikkelyei kerekdedek, vastagok, ellenállók, egyszinűek, szürkésfeketék, vagy nagyon sötét szürkésbarnák. A szájüregben egy 30 cm hosszúságú villás nyelv foglal helyet. A szagokat is nyelvével érzékeli. Ivari dimorfizmusuk gyenge, a nőstény valamivel kisebb, mint a hím.

Életmódja:

A komodói sárkány ragadozó állat, természetes ellensége tulajdonképpen nincs, tehát csúcsragadozónak tekinthető. Szaglása kitűnő, így már messziről megérzi a zsákmány szagát. Élő nagyvadat (pl. szarvast, vaddisznót, majmot) csak ritkán tudnak elejteni, inkább kisebb állatokat fogyasztanak: bogarakat, hernyókat, más rovarokat, kisebb tengerparti állatokat, tojásokat, sőt esetenként saját utódaikat is fölfalják (kannibalizmus). Legkiadósabb táplálékuk azonban a döghús, melyre csoportosan járnak, kisebb-nagyobb darabokat kitépve egészben nyelik le azokat. Fogaik rágásra alkalmatlanok. Még a dög csontjait, koponyáját is elfogyasztják, ha képesek azt lenyelni. Nem egy esetben hallhatunk arról, hogy komodói sárkány embert falt föl, hisz minket is zsákmányállatnak tekint.

A varánusz harapása bármely állatra nézve végzetes, hisz a szájüregben olyan kórokozó baktériumok élnek, melyek a sebből a vérbe jutva pár napon belül vérmérgezést, majd halált okoznak. A megharapott vad még el tud menekülni a gyík elől, de pár nap múlva elpusztul, amit a gyík kivár. Újabb kutatások szerint a varánusz szájában méregmirigyek is találhatóak, és ezek okozzák valójában a megharapott vad halálát.

Szaporodása:

A párzási időszak, késő tavasszal kezdődik. Ekkor kerül sor a hímek közötti küzdelemre: egymásnak vetik magukat (még a testüket is felfújják a cél érdekében), és addig küzdenek, amíg a gyengébb a talajhoz lapulva meg nem adja magát. A mindennemű előjogok természetesen csak a párharc győztesét illetik meg, miáltal kizárólag a legerősebb örökítheti át a tulajdonságait az utónemzedékre. A gyenge vagy sérült példánynak semmi esélye, hiszen ezután még a nőstényt is párzásra kellene kényszerítenie. (Ez még a győztesnek is kemény feladat.)

A nőstény a vemhesség ideje alatt egy alagutat ás a föld alá, - legalább kétméter mélyen -, ahol egy akkora üreget készít, melybe ő maga is kényelmesen elfér. Ide teszi le a 25-30 darab lúdtojás nagyságú tojásait, melyeket ezután gondosan betemet az alagúttal együtt. Ettől fogva kívül őrködik és a kicsik kikeléséig nem is táplálkozik: a farkában elraktározott zsír tartja életben.

Az utódok ősszel látják meg a napvilágot, s egyelőre nagyon eltérnek kifejlett rokonaiktól: fürgék, élénk mintázatúak, a bőrük színe a fák kérgéhez, lombozatához alkalmazkodik. Ez nem véletlen, ugyanis már a kikelésük pillanatában is az ösztöneik irányítják őket, villámgyorsan fel a legközelebbi fára, a lombok adta menedékbe.

A komodói varánusz egyik különleges tulajdonsága, hogy képes a szűznemzésre. Ez a biológiai jelenség, amelynek lényege, hogy a nőstények alkalmanként hímek „közreműködése” nélkül is képesek utódoknak életet adni, előfordul ugyan a természetben, ám a magasabb rendű gerinceseknél, így a hüllőknél is, rendkívüli ritkaságnak számít.

2007 elején azonban az egész világsajtót bejárta az a hír, hogy a komodói sárkányok képesek a szűznemzésre, amint ez a londoni és a chesteri állatkertekben világra jött utódokról kétséget kizáróan bebizonyosodott. A természettudósok szerint a szűznemzés képessége azért előnyös a komodói varánuszok számára, mert számos szigetből álló élőhelyükön könnyen kerülhetnek olyan környezetbe, ahol nagyon kicsi az esély arra, hogy a párok találkozzanak. Biológiai okokból a szűznemzésből származó utódok csak hímek lehetnek.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat